A pszichológus nem csinál semmit, csak ül és hallgat

Látszólag lehet. De hadd mutassam meg, mi van emögött. Egy emberre 50 perc jut. Ez kizárólag az övé. Előtte legalább 10 percet szánok rá, hogy átnézzem a korábbi jegyzeteimet, végig gondoljam az alkalom menetét. Csak rá figyelek, hallgatom, amit mond, néha egy gondolattal előtte járok, esetleg összefüggéseket keresek közben az élete más eseményeivel. Mindezt úgy, hogy folyamatosan figyelek is rá. Ha nagyon megrázó, amit mond, fontos, hogy az együttérzésem ellenére érzelmileg mégis tartsak egy bizonyos távolságot, hiszen ha együtt sírunk, abból ő nem profitál.

Az alkalmon kívül kezelési tervet írok, esetleg elmegyek szupervízióra, szakirodalmat olvasok, ha emailt kapok, elolvasom, megválaszolom. Ha elolvasok  egy cikket, ami egy Kliensnek is hasznos lenne, megjegyzem, és a következő alkalommal megemlítem neki.

Éppen emiatt, ha a pszichológus határokat szab, az nem azért van, mert lusta és nem akar dolgozni, hanem azért, hogy ne gazdagítsa azt a statisztikát, mely szerint a pszichológusok és a pszichiáterek között az öngyilkossági arány a többi szakmához viszonyítva előkelő helyen áll. A szabadidő és a munka szétválasztása esetünkben nagyon fontos a kiégés elkerülése érdekében.

A pszichológusnál van egy kanapé, ahová le kell feküdni

Van, de nem kell lefeküdni. Többnyire ülünk egymással szemben, mint két ember, és egyenrangú személyek módjára beszélgetünk.

Járok kineziológushoz, energiagyógyászhoz, nem kell pszichológus

Természetesen ez elfogadható. Viszont azt soha nem felejtsük el, hogy minden szakembernek megvannak a kompetenciahatárai, ezért lehet, ha a kineziológus, vagy az energiagyógyász elérte a határait és a kezelés nem a kívánt eredményt hozza, talán érdemes esélyt adni egy pszichológusnak is.

Dolgoztam együtt valakivel, aki jósnőhöz is járt rendszeresen. Láttam, hogy a nehéz élethelyzetben ez mekkora erőt adott neki, ezért maximálisan tiszteletben tartottam, hiszen ez egy volt az ő erőforrásai közül.

A pszichológusnak nincsenek problémái, hiszen ő úgy is megoldja magának

Örülnék, ha így lenne. Az életben pszichológusként is szembesülünk nehézségekkel, amelyek ugyanúgy váltanak ki krízist. Egy pszichológusnak is vannak rossz időszakai.

Bevallom, én gyakran tanulok a klienseimtől. A nehézségeikkel, traumáikkal való megküzdéseik, vagy csak a hétköznapi helyzetekben való boldogulásuk számomra nagyon sokszor példaértékű. Rendkívül inspiráló, tiszteletreméltó, de nagyon nehéz átalakulásoknak vagyok tanúja a közös munka során. Azt hiszem, elmondhatom, hogy a hétköznapi hősök hozzám járnak.