A legtöbb embernek rendkívül fontos, hogy tartozhasson valahova:

Egy csoporthoz, egy társasághoz, vagy családhoz való tartozás, akkora motiváló erővel bírhat, hogy ennek következtében az előttünk álló feladatokat is jobban oldjuk meg. Ugyanazon probléma, esetleg krízis vagy trauma feldolgozása rövidebb idő alatt, és eredményesebben megy végbe azoknál a személyeknél, akik kiegyensúlyozott, stabil családi háttérrel bírnak. A családban, ahol a tagok valamilyen formában kölcsönös megerősítéseket kapnak, hatékonyabb a kommunikáció és a problémamegoldás, ezáltal a potenciálisan felmerülő konfliktusok megoldása.

Tökéletes család nincs, helyette megfelelő pszichés erőforrásokkal rendelkező  család van. Ilyenkor az emberek nem csak úgy fejezik ki a törődésüket, hogy kiviszik a szemetet, főznek, osztoznak az anyagi terheken, hanem azzal is, hogy őszinték, figyelmesen hallgatják a partnerüket és a gyerekeiket, nyíltan beszélhetnek az érzéseikről, gondolataikról, szükségleteikről, hitelesen és következetesen képesek kommunikálni a határokat és az elvárásokat.

Vizsgálatok sora támasztja alá, hogy a házasságban és családban élő személyek egészségmutatói jobbak, mint a családon kívül élőké (az infarktus-kockázat például nagyobb az egyedül élő, mint a házas férfiaknál). A már kialakult betegségek gyógyulási és rehabilitációs esélyei is jobbak azoknál, akik családban élnek. A magányos életmód bizonyos problémák, szempontjából kifejezetten kockázati tényezőnek minősül. Ilyenek a depresszió, az öngyilkosság és az alkoholizmus.

A család  egy rendszer, tehát jóval több, mint az egyének összessége. Egy családban bármi, amit az egyik családtag tesz, hatással van az összes többi tagra és a családra, mint egészre is.

A család működését befolyásoló tényezők

A családban rendkívül fontosak a kimondott és kimondatlan szabályok. A szabályok nagyban meghatározzák a családtagok szerepét is. Ezek szabályozzák a helyzetnek megfelelő viselkedést, alapulhatnak generációkon átöröklődő hagyományon, vagy egy-egy rendhagyó eseményen.

A családi titkok kezelését is szabályok határozzák meg (beszélünk-e arról, hogy a gyereket a család örökbe fogadta, valaki börtönben volt stb.) Lényeges, hogy szükség esetén a szabályok rugalmasak legyenek, képesek legyünk azt az aktuális szükségletekhez igazítani (egy 7 éves kisgyermek számára a tanulással kapcsolatban egészen más elvárásokat támaszt a szülő, mint 17 évesen).

Azt, hogy a család, mint rendszer miként reagál az őket érő kihívásokra, a család rugalmasságától is függ, melyben kulcsfontosságú a következetesség, az erőforrások hatékony felhasználása (pl. mernek, tudnak-e segítséget kérni, van-e támogató társas közeg, milyen anyagi forrásokkal rendelkeznek stb.), vagy a problémamegoldó készségek minősége.

Bár krízis hatására minden családban átmeneti zavar következik be, a kiegyensúlyozott családoknak megvannak a forrásaik és képességeik ahhoz, hogy a rendszerüket a krízis hatékonyabb kezelésének megfelelően megváltoztassák. Azok a párok és családok, melyek kezdettől fogva kiegyensúlyozatlanok és a változásokat eleve elutasítják, nagy eséllyel nem alkalmazkodnak megfelelően, így ezekben az esetekben hosszú távon akár a kapcsolatok tartós, vagy akár végleges diszfunkcionálissá válása is előfordulhat (pl. egy költözés, vagy munkahelyváltozás is instabillá teheti a kapcsolatot).

A család működéséhez szükséges további rendkívül fontos tényező a nyílt kommunikáció. A konfliktusok legnagyobb részének az oka a nem megfelelő kommunikáció. Sokszor nem a valóságra reagálunk, hanem az általunk elképzelt, feltételezett helyzetre, arra, hogy szerintünk mi lehet a másik fejében. Ha a sejtéseinket, fantáziáinkat nem ellenőrizzük, ezek a kommunikáció gátjaivá, konfliktusok kiindulópontjává változhatnak.

Az egyes családtagok önértékelése ugyancsak meghatározza a családok működését. Gondoljunk csak arra, ha egy párkapcsolatban az egyik fél nem rendelkezik elég önbizalommal, az féltékenykedéshez, konfliktusokhoz, és akár a kapcsolat megromlásához is vezethet. Minden embernek van elképzelése saját értékességéről, ami egyaránt lehet pozitív vagy negatív. Sokat számít az is, hogy többnyire pozitív, vagy negatív üzeneteket kaptunk a születési családunkban. Lényeges,  mennyire biztos valaki az általa ellátott szerepben, milyen elképzelései vannak az igazán jó társról, egy támogató családfőről, vagy egy apáról.

Összességében elmondható, hogy a család törékeny egyensúlyának megvalósításához számtalan tényezőre van szükség a jól meghatározott szabályoktól kezdve a kiegyensúlyozott egyéni működésen és a rugalmasságon át egészen a nyílt kommunikációig. Azok a családok, ahol ezek nincsenek jelen, nagyobb nehézségekkel szembesülhetnek az esetleges krízisek megoldása kapcsán, a családtagok viselkedése, együttműködése azonban pszichológus szakember segítségével nagymértékben fejleszthető.

Felhasznált irodalom

Bíró S., Komlósi P. (2001) Családterápiás olvasókönyv. Budapest. Animula Kiadó.

• Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008) Áttekintés a családról. Budapest. Animula Kiadó.
• Satir, V. (1999) A család együttélésének művészete. Budapest. Coincidencia Kft.
• Tringer L. (é.n.) A család szerepe a lelki egészség megőrzésében és helyreállításában. Link